Eltitkolt szerelem 1.fejezet

Cím: Lehull a lepel

Szerző: panteracica

Fandom: Naruto

Szereplők: /Kakuzu/Hidan/

Korhatár: 18

Figyelem: Shounen Ai.Yaoi,OOC,trágár beszéd

Sorozat: Eltitkolt szerelem

Fejezet-Állapot: Kész

KAKUHIDAN

- Oi, Hidan! – förmedt rám villogó borostyán szemeivel Kakuzu.

Azzal a titokzatos… elbűvölő… szempá… áhhh a francba!

Mindegy, csak légy természetes, és ha szerencséd van talán Jashin-sama is megsegít.

Épp csak egy pillanat erejéig sandítottam hátra, vajon mit tököl annyit…

- Mi van? – kérdeztem vissza mogorván. Nem jellemző rá hogy szándékában állna pihenőt tartani.

Ehh… mondjuk, már vagy fél napja cipeli azt a hullát a hátára dobva, neki is kéne pihenő.

- A beváltóhely arra van! – mutat kissé északkeletre az úttól elágazó keskeny ösvényre.

Najó… asszem tévedtem. Elvégre egy vén farok, mégis elég jól tartja magát. Öt szívvel még jó h nem fárad ki.

Ezután egy kilencvenfokos fordulatom után ismét én kerülök hátra, mint általában és épphogy sikerült beérnem.

- Hoi hoi! Kakuzu… lassíts már. Hova ez a nagy sietség?

- Nem érünk rá itt lézengni, alig pár kilométerre vagyunk, tartsd a tempót, Hidan! – szól hátra, s én engedelmesen követem.

Az út további részén már nem is szóltunk egymáshoz. Csak szedtem a lábam és kémleltem magam előtt a fekete felhős köpenyt s a sápadt tetemet.

A pénzt sikeresen átvettük és folytattunk az utunk a következő jinjuriki felkutatása érdekében.

Leadtuk a jelentést, és estére letáboroztunk egy kis tópartnál.

Kakuzu szokásához híven egy fatörzsnek dőlve számlálta a zsákmányt már vagy harmadjára, hogy meg van-e a teljes összeg.

Baszus… az agyamra megy.

- Még hányszor fogod megszámolni? – vonom kérdőre kissé irritáló flegma hangnemmel egy aprócska vigyor kíséretében.

- Kussolsz, vagy különben bevarrom a szádat!

- Tch…

Micsoda unalom… és őt ismerve egész éjjel ott fog gubbasztani és lesi, hogy mikor alszom el, hogy aztán jól megszivasson… az a gyökér…

- Kakuzuu-chaan… miért vagy ilyen morci?

Kissé közelebb húzódok hozzá egyenesen a szemébe nézve.

Bátor dolog volt tőlem, még sosem közeledtem ilyen szinten Kakuzuhoz. Olyan távolságtartó…

- Hagyjál… – szól vissza mogorván, és elfordulva pásztázza a sötét eget, a csillagokat számlálva. Na tessék már csak ez hiányzott… bár lenne valami, amivel talán felvonhatnám a figyelmét. Egy próbát megér…

Felállok és lassan de biztosan lefejtem magamról az egyenruhát és ledobom magam mellé.

Ő csak tágra nyílt szemekkel követi az eseményeket s én nem törődve a gátlásaival mindent ledobok magamról mindvégig a szembogarait fürkészve.

Egy halvány mosoly terült szét arcomon és lehajoltam hozzá. – Megyek és megmártózok… remélem nincs ellenedre.

- Meg fogsz fázni – morogja az orra alatt, és visszaránt de én szerencsétlen megbotlottam szétterpesztett lábában és így egyenesen az ölébe estem.

- Ite, itee… ez fájt – dörzsölgettem a fejemet, mert Kakuzu homlokpántjával ütköztem meg a landolásnál.

A rideg szempárt fürkésztem… arcom alig pár centire volt az övétől. Kirázott a hideg s arcomra halvány pír szökött fel. Lélegzetvételem egyre csak gyorsult.

A fenekemnél kellemesen simogató kéz vette birtokba testem alsóbb régióit. – Kuzu… nyögtem fel jólesően s erősen belemarkoltam a köpenyébe.

Talán mégsem volt olyan jó ötlet…

Intim helyzet eredménye végett férfiasságom merevedésnek indult és keményen feszült a másik kezéhez, mi egyből körülfonta azt. – Ahh… nm…

- Mith… csinálsz? – teszem fel erőltetve kérdésemet.

- Ezt szeretnéd… nem? – hallom fülemben sóvárgó hangját s valami nedvességet érzek. Mintha végignyalna a nyakamon s szorosan, körülfonja a derekamat.

Egyik mozdulat követi a másikat s annak gyönyöre ütközik a másikéval. Magamhoz szorítom és végigmérem arcát, mit mindig maszk fed el.

Vágyakozva sóhajtok fel és ő kapva az alkalmon, puha ajkait az enyémre tapasztotta.